2013. február 12., kedd

02. El fogom vinni magammal!


Hali!! :) Kicsit késve,de itt a második rész!
Kellemes olvasást! :) xx

A levelet  bele raktam a zsebembe majd ki mentem a nagyi szobájából.

Másnap* 
A nappaliba leültem a kanapéra és elő vettem egy száll cigit majd fátyolos tekintettel elszívtam.
Vissza gondoltam azokra a boldog időkre amikor az egész család együtt volt és a könnyek záporként hullottak az ölembe.Remegő kézzel szorongattam a cigarettát.
Ennyi nem elég!Több kell! Gyorsan elő vettem a telefont majd tárcsáztam a díler számát.
- H-helló. - remegett a hangom.- Szia kislány. Mikor kell?
- Most! - mondtam már magabiztosabban.
- Akkor a szokásos helyen. - majd letette.
Nem sokszor szoktam ehhez folyamodni,de már nem bírom ezt az űrt belül.Kell valami szer ami miatt elfelejtem a mai napot.Vettem el egy kis pénzt majd melegítőbe és egy pólóba indultam a parkba a dílerhez,de előtte még be mentem a helyi kis boltba és vettem két üveg whiskey-t.
A díler a park legeldugottabb részén ült.Lassan nem feltűnően lépkedtem el a park másik felébe.Átfutott a hideg a hátamon amitől elkezdtem remegni.
- Már vártalak.Itt van,de előtte a pénzt. - bele raktam a kabát zsebébe a pénzt ő meg az anyagot át adta.
- Örültem. - mosolygott rám majd fel állt a padról. - Hát még én.

Szinte futva szaladtam haza.Már érezni akartam az anyag hatását.Mindent ki pakoltam a nappaliba lévő asztalra majd     elő vettem a szert majd betekertem meggyújtottam és jólesően szívtam bele.Miközben a füves cigit szívtam közben a whiskey-t kóstolgattam.
Egy idő után már önfeledten nevetgéltem és énekeltem.Tiszta füst volt az egész nappali.Ami miatt még jobban a fejembe szállt.Újra és újra csak szívtam elfele több füves cigit,de miután már a hatodikat szívtam megcsörrent a telefonom.A kijelzőn Luna neve állt. 

- Hol vagy már?? Mindenki rád vár. -- Bo-ocsi. há-há-há.Elfelejte-tetem. - beszéltem össze-vissza.
- B*szdmeg!Be vagy tépve? Mi történt? - halmozott el kérdésekkel.
- Meghalt.
- Ki? - lett ideges.
- Ő. - lábadt könnybe a szemem.
- Tudod mit!Most rögtön elmegyek hozzád!Meg ne mozdulj! - mondta majd letette.


El akarok felejteni mindent.Azt akarom,hogy csak ez egy rossz álom legyen.Anya és mama itt süssön főzzön,apa meg a televíziót nézze és közben jóleső nevetésétől zengjen az egész ház.
De ez már sosem lesz.
Kábán botorkálok ki a konyhába valami alkohol után amikor halványan,de jól kivehetően meglátom anyát ahogy serényen tevékenykedik a konyhában. Kinyújtom a kezem,hogy megérintsem,de hirtelen eltűnik és  zajt hallok a nappaliból.
Mindennek neki mentem ami utamba volt,de egészségesen ki botorkáltam a nappaliba.A fű hatása kezdett ki menni. - Loren!Miért csináltad ezt? Megígérted,hogy soha többé nem fogsz hozzá nyúlni! - lett dühös.
- Meghalt. - estem össze majd a padlón kikelve magamból hangos bömbölésbe kezdtem. - Ő volt az egyetlen családtagom.
- Sírj nyugodtan. - guggolt le mellém majd átölelt közben a hátamat simogatta.Olyan erősen öleltem,mintha az életemet mentené meg.
Miután lenyugodtam segített a szobámig eljutni majd lefektetett és álomba is merültem.

§§§§§


Luna szemszöge

Tudtam,hogy ez lesz.Ettől féltem a legjobban. Legutoljára az édesapja halálakor láttam így össze törve.Napokig sőt akár hetekig emészti magát és ekkor befordul magába mondjuk eleve nehéz eset,de ha igazán megismered akkor nagyon is a szívedbe bírja magát lopni.Mikor ide költöztek a mostoha apjával és a mamájával akkor nem volt szimpatikus,de a tánc össze hozott minket és azóta mindig együtt vagyunk.
Most,hogy itt láttam így össze omlani össze szorult a szívem és mindenképpen segíteni fogok neki,hogy megeméssze a dolgot.

Beletúrtam a hajamba majd neki álltam össze takarítani a nappalit. Üres whiskeys üvegek,cigaretta hamuk mindenhol és fű.Undorodva nyúltam hozzá.
Miután össze pakoltam és kiszellőztettem a szobát ültem volna le a kanapéra amikor megpillantottam egy levelet.
Lehajoltam majd felvettem a gyűrött levelet.A mamája írt neki.
Miközben olvastam a levelet egy kósza könnycsepp kicsordult.Elgondolkodtam azon,hogy vajon kihez küldi a mamája Lorent.
A gondolkodásból a csengő zavart ki.Felkaptam a fejemet majd leraktam a levelet az asztalra és indultam kinyitni az ajtót.
Mikor kinyitottam az ajtót megláttam egy barna hajú,közép magas,elegáns nőt.
- Jó napot! Miben segíthetek? - próbáltam illedelmes lenni.
- Tegezz nyugodtan! Loren Brown -t keressem.
- Miért keressed?
- Elfogom vinni magammal!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése