2013. február 25., hétfő

05.Velem senki sem szórakozhat!

Halii!! :)
Nagyon örülök az első feliratkozómnak  Rékának! :) Feldobtad a napomat!! :) Remélem nem okozok csalódást. 
Nem is beszélek annyit!
 Kellemes olvasást!! :)) xx





 - Hát persze!Gyere menjünk be! Meg akarom már én is ismerni azt a Lorent. - húztam föl magammal majd beléptünk a bejárati ajtón.

Amint beléptünk rögtön megcsapott a finom illat amit leírni lehetetlen.
Waliyha eltűnt mellőlem.Étkezőbe vettem az irányt.Amint beléptem az étkezőbe a szememmel a lányt kerestem.
- Zayn!! - ugrott a nyakamba Safaa és anya. - Nekem is nagyon hiányoztatok. - adtam nekik egy-egy puszit.
Megpillantottam a lányt. Göndör,szőke hajkoronája omlott a vállára.Fekete szeme csillogott.
Fel kelt a székről így belátást kaptam az alakjáról.Majd vészesen közeledett felém.Megéreztem a kellemes illatát.
- Helló!Loren vagyok. - nyújtotta felém a kezét amit kicsit furcsállottam.
- Z-zayn. - fogadtam el.Egy halvány vérszegény mosolyt küldött felém.Majd vissza ült a helyére.
Kiszáradt ajkamat megnyaltam majd én is helyet foglaltam az asztalnál.
- Remélem jól kifogtok jönni. - mosolygott anya majd megfogta az asztalon lévő kezemet. - Én is.
A vacsora többi részében anya egy csomó kérdéssel elhalmozott.Próbálta  Lorent is  bevonni,de nem volt valami bőbeszédű.
Miután vacsoráztunk anyával a konyhába maradtuk és beszélgettünk Waliyháról.

- Tudtad,hogy Waliyha féltékeny Lorenre? - dőltem neki lazán a pultnak közben néztem ahogy anya mosogat.
- Persze.- bólintott egyet miközben egy kósza tincset a füle mögé tűrt. - Már vitánk is volt emiatt. - sóhajtott egyet.
Meglepődtem.Hiszen még sosem vitatkozott Waliyha és anya.Mindig megértették egymást.
- Mi történt? - kérdeztem rá.
- Szemébe mondta Lorennek,hogy miért furakodott be hozzánk és,hogy csak egy kolonc a nyakunkon. 
- És mit válaszolt rá Loren? 
- Semmit. - nézett rám anya.


Loren szemszöge


Visszaemlékezés :

- Te meg ki vagy? - kérdezte nagyképűen egy lány aki gondolom Waliyha lehetett már Patricia mesélt róla.

- Waliyha! - szólt rá erőteljesebben Patricia. - Hagyd! - szólítottam le Patriciát.
- Nem anya! Ő nekünk senkink!Csak egy élősködő a nyakunkon.Mit fognak hozzá szólni a rajongók? Ha ez kiderül,hogy egy csövest fogadtunk be? - szavai késként hasítottak belém.Legszívesebben elsírtam volna magam,de legbelül tudtam,hogy igaza van és persze bekövetkezett az a dolog amitől a legjobban féltem,hogy utálni fognak.Nem szóltam vissza csak csendben tűrtem. Pedig legszívesebben már szanaszét vertem volna,de nem teszem meg mert az erőszak nem old meg semmit.Erős falakat állítottam magam köre amik ezektől a sérülésektől még erősebbek lesznek és a végén feladja az a személy aki bánt.Úgy történt ahogy elterveztem. Waliyha gyenge. Sírva elszaladt. Patricia megsemmisülten állt mellettem. - Sajnálom. - mondta meggyötörten.


Nem haragszom Waliyhára amiért ezeket vágta a fejemhez mert teljes mértékben igaza van.
Betöltöm a tizennyolcat vissza megyek Bradforba és élem tovább az életem.

Kopogtak. - Patricia vagyok.Bejöhetek?
- Persze. - ültem fel az ágyon.
- Hoztam az inzulint és ha van kedved egy kicsit beszélgetni. - rakta le az asztalra az inzulint majd leült mellém.
- Honnan tudtad?
- Nagyi mindent leírt szóról-szóra. El ne felejtsd be adni. - figyelmeztetett.
- Nem lenne baj,ha holnap bepótolnánk a beszélgetést? Kicsit fáradt vagyok. - hajtottam le a fejem már hiányzott a nikotin.
-  Dehogy baj! Pihenj le nyugodtan.Akkor megyek.Jó éjszakát! - adott egy puszit a homlokomra. - Neked is.

Vártam pár percet majd ki osontam a ház elé lévő kis padra leültem.Elő vettem egy száll cigarettát majd lassan elszívtam.Már úgy hiányzott ez az érzés.Amint kifújom a füstöt érzem,hogy a teher a vállamról eltűnik.
Persze nem tart örökké semmi,mint ahogy ez sem.
Elnyomtam csikket majd osontam vissza a szobámba. Már bent voltam a nappaliba amikor  neki ütköztem valakinek/valaminek.Az ütközés közben elvesztettem az egyensúlyomat és a földre érkeztem fenékkel.
- Bocsi. - nyújtotta a kezét amit elfogadtam. Leporoltam a fenekemet majd felemeltem a tekintetemet az arcára.Nyeltem egyet ahogyan a barna csillogó szemeimbe néztem ami csillogott.
Csillogott? Mióta lettem én ilyen nagy költő és mióta érdekel engem a szeme?
- Minden rendben van? Hahó. - legyezgette a kezét a fejem előtt.
Megráztam a fejemet. -  Ja. - önelégült vigyor jelent meg az arcán.Felhúztam a szemöldökömet. - Mi van? - kérdeztem durván.
- Ááá semmi. - lett nagyobb az önelégült vigyora. - Chö. Már nem is csillog a szeme. - szakítottam meg a szemkontaktust.
- Szóval csillog a szemem?! - villantotta a fehér mosolyát majd elindult a konyha felé.
- Mi? Nem! - indultam utána.
- Pedig te mondtad. - vette elő a hűtőből tejet majd egy poharat a szekrényből,de az önelégült mosolya még ott volt az arcán.
Eddig észre se vettem,hogy csak egy száll melegítőnadrágban van. Rá látást kaptam a kockás,kreol színű hasára és az izmos vállaira.
Most lehet,hogy el kéne ájulnom tőle,de ha az önelégült borostás arcára figyelek az agypumpám fel megy az egekbe a fejem vörösödni kezdd a dühtől. Egy nagy levegőt vettem majd kifújtam,de hirtelen előttem termet Zayn és sikerült telibe találni.
- Hmm.Cigizel? Nem mondták még,hogy káros a dohányzás? Főleg ilyen gyönyörűségnek. - utolsó mondatnál már éreztem a leheletét az arcomon. Szemeim nagyra nyíltak a tettei látván,de nem inogtam meg.
Lehunytam a szememet majd mély levegőt vettem.Zayn kuncogott egyet majd a pohár tejjel együtt elindult ki a konyhából. - Jó éjszakát! - intett egyet.
Az öklömet összeszorítottam.Nem mondtam semmit neki sőt meg sem fordultam.
- Velem nem szórakozhatsz Zayn Malik! - mondtam utána.Eddig azt hittem,hogy ő lesz az egyetlen akivel ki fogok jönni,de rá kellett most,hogy jöjjek,hogy semmi sem az aminek látszik.
Pár percig meredtem magam elé majd miután össze szedtem magam fel mentem a szobámba.

Lezuhanyoztam majd pizsomában az erkélyre kiültem egy száll cigi kíséretével.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése