2013. február 22., péntek

04."Új" család

Hali!!!!Kicsit megkésve,de itt a 4.réész!!!!!!! Még mindig imádlak benneteket!! :)
Kellemes olvasást! :) Ha itt jártál írj nyugodtan. ;) xx




Patricia sírva omlott a sír felé és a nagyi nevét kiabálta.Közelebb mentem hozzá és szorosan átöleltem.

A temetés óta már egy hét telt el.Patriciával sokkal jobb a kapcsolatunk,de még nem bízom benne.
A mai napra beszéltük meg a költözést,de ramatyul érzem magam.Erős köhögő görcsök jönnek rám és szorít a mellkasom, a cukrom az egekben,de már be vettem egy fájdalom csillapítót amitől egy fokkal jobban érzem magam.
Lunától és a többiektől nem köszöntem el,hiszen a versenyre készülnünk kell ezért sokszor fogom őket meglátogatni amúgy is a mai világban mindent meg lehet oldani.
Persze Luna órákig zaklatott telefonon.

Miután átöltöztem még utoljára körbe mentem a házon és megjegyeztem minden apró kis részletet.

Majd hanyagul neki dőlve a lakóház kerítésének a cuccaimmal együtt egy cigarettával számban vártam Patriciát,hogy magával vigyen.
Hazudnék,ha azt mondanám nem vagyok ideges. Patricia szerint mindenki barátságos és várnak,de nem hiszek neki.Ki örülne egy idegennek a saját megszokott környezetében.

Én nem.
Be hajtott az utcába egy fekete sötétített ablakú kocsi.Még egy utolsót szívtam a cigiből majd elnyomtam a csikket.Addigra a kocsi már mellettem állt. 

- Szia Loren! - szállt ki a kocsiból Patricia. Beraktam a kocsiba a cuccokat majd beültem az anyós ülésre. - Két óra hossza.Addig valahogy foglald le magad. - küldött felém egy mosolyt.
Elő vettem a telefonomat majd a fülhallgatót és egész úton Lana Del Rey-t hallgattam közben az utat figyeltem.Az elsuhanó házakat,az utcán lévő embereket.


2 óra múlva*


Megérkeztünk egy nagy fehér házhoz ami láttán az állam a padlót súrolta.Még ekkora házban nem,hogy voltam hanem még nem is láttam.

- A többiek bent vannak.Menj előre! - küldött előre Patricia.
Felkaptam a fekete táskámat majd vettem egy nagy levegőt és beléptem a nagy ház ajtaján.
Patricia a hátam mögött jött utánam. - Megérkeztünk! - kiabálta el magát Patricia.
- Végre! - hallottam egy férfi hangot.Majd egy barna hajú kicsi kislány szaladt oda hozzám. - Safaa vagyok - ölelte át a lábamat,mert csak az érte el.  Nem vagyok szívtelen ezért viszonoztam az ölelését. - Szia Safaa,én Loren vagyok - mosolyogtam rá kedvesen. - Szia Loren! - mosolygott rám a férfi aki gondolom a férje lehet Patriciának.
- Szólíts Yasernek!Remélem jól fogod magad érezni nálunk. - mosolygott rám Yaser. - Köszönöm. - mondtam neki.
 - Látom már meg is ismertétek egymást - mosolygott Patricia. - Tudod Safaa,Loren itt fog nálunk lakni - guggolt le mellé Patricia.Safaa csak mosolygott egyet majd elszaladt. - Nem soká haza érnek a többiek.Addig megmutatom hol lesz a szobád - indult el Patricia,én meg követem.
Felcsillant a szemem amint megláttam a szobámat. - Ez az enyém? - húztam végig a kezem az asztalon. - Igen - dőlt neki a falnak Patricia. - Húú. Köszönöm - ültem le az ágyra amiről vissza pattantam.

-Megyek vacsorát készíteni,addig pakolj ki.Ha bármire szükséged van a konyhába megtalálsz - kacsintott. - Rendben. - küldtem felé egy mosolyt.
Próbáltam otthonosan berendezkedni hiszen egy jó darabig itt leszek.





Zayn szemszöge


A turné előtt egy hosszú szünetet kaptunk amit én a családommal akarok együtt töltetni.
A nagyi temetése óta nem láttam őket.Na,és persze az új lakót aki hozzánk költözik.
- Mind gondolkodsz? - billentett ki Harry.
- Tudod arról a lányról aki hozzánk fog költözni? - figyeltem rá.
- Ha jó csaj lesz akkor számíthatsz a látogatásunkra - vigyorgott perverzül Harry.
- Majd Yaser le fog ütni - nevetett rajta Liam.
- Majd elfutok - ült le a kanapéra.
Erre a kijelentésére mindenki nevetni kezdett.
- Srácok! - hallottuk meg Paul hangját. - Már mehettek is. Jó pihenést! Majd hívlak benneteket - jött oda hozzánk. - Aztán semmi botrány ne halljak felőletek!
- Nem olyan családból származunk! - vigyorogtunk össze a srácokkal.
- Akkor sziasztok ! - köszönt el.
- Csááó! - köszöntünk egyszerre.
Még beszélgettünk egy darabig a srácokkal majd elköszöntünk és mindenki ment a maga dolgára.
Már nagyon hiányoztak mindannyian,de megvallva az igazat már szúrja az oldalamat a kíváncsiság,a lány aki jött hozzánk.
Út közben dúdolgattam a rádióval együtt.
Leparkoltam a szokásos házhoz majd már megszokottan ki vettem a nagy sporttáskát és lazán becsuktam a kocsiajtót.
Kint megpillantottam egy padon Waliyhát,miközben sírt.Közelebb mentem hozzá majd a könnyeit letöröltem. - Mi történt? - ültem le mellé.
- Loren. Ki túr.Anya mindig vele foglalkozik. - törölte meg a szemét. - Utálom Lorent!!
- Jajj húgi. - öleltem magamhoz. - Ne legyél féltékeny!Anya szeret téged!
- Biztos? - szipogott.
 - Hát persze!Gyere menjünk be! Meg akarom már én is ismerni azt a Lorent.- húztam föl magammal majd beléptünk a bejárati ajtón.

to be continued..


Láttátok már a fiúk új klippjét? ;)



2 megjegyzés: