2013. február 16., szombat

03.Cry

 Sziaaasztook!!!
Imádlak   benneteket !!! :)
Kellemes olvasást!! xx



- Elfogom vinni magammal!


A vér megfagyott bennem. - Akkor maga az aki a levélben van? -
- Igen. Loren? Ő nincs itthon? - mosolygott rám kedvesen,de a szeme sarkában láttam,hogy nem az az igazi őszinte mosoly.
- De itthon van.Esetleg nem jössz be? - kérdeztem meg.
- De. - nyitottam ki neki az ajtót majd be vezettem a nappaliba. - Loren? - kérdezte meg.
- Alszik.Tudod nagyon megviselte,hogy elvesztette a mamáját. - hajtottam le a fejem.
- Elég félelmetes egy környék. - vette jobban szemügyre a szobát. - Londonba minden más lesz majd. - nézett a szemembe. - Mellesleg te ki vagy? - kérdezte meg.
- Luna. - suttogtam. - Elnézést,de hol lesz más?
- Londonban. - mosolygott.
- Mikor viszi el?
- Ha minden igaz holnap!
- Értem. - mondtam halkan.
Csendben ültünk a nappaliba és csak az óra kattogását lehetett hallani.


Loren szemszöge


Fáradtan és erős fejfájással keltem fel.Megtöröltem a szememet és azt vártam,hogy történjen valami.A nap meleg sugarai az arcomat melegítették miközben fújtam kifele a füstöt majd elnyomtam a csikket és ki mentem a nappaliba.Ott egy ismeretlen nő és Luna volt. - Napot! - intettem.Mit sem foglalkozva velük be mentem a konyhába és csináltam egy kávét majd leültem hozzájuk,elő vettem egy száll cigarettát és elszívtam miközben kávéztam.A nő csak nézett,Luna meg csatlakozott hozzám.
- Maga ki? - jött ki belőlem.
- Patricia Brannan. Nevelő anyukád testvére.Én hozzám fogsz költözni.
Vállat vontam majd ki vittem a a mosogatóba a kávéscsészét. - Mikor megyek és hova?
- Hát ha minden jól megy akkor holnap vagy ha még szeretnél itthon lenni akkor a nagyi temetése után. - csordult ki egy könnycsepp a szeméből amit gyorsan le is törölt.
- Akkor a nagyi temetése után,ha nem gond. -mondtam neki amire bólintott egyet.
- Én megyek is.Itt a telefonszámom. - adott át egy cetlit. - Ha bármi kell csak hívj. - kelt fel.Ki kísértettem.
Vissza mentem a nappaliba ahol Luna bágyadt tekintetettel nézett rám. - Bökd ki. - ültem le hanyagul a kanapéra.
- Nem akarom,hogy el menj Londonba. - borult rám.
- Én se,de még nem vagyok nagykorú. - próbáltam magamról levakarni. - LONDONBA? - nyíltak nagyra a szemeim. - Nekem erről mért nem szólt senki?
- Hajj. - szállt le végre rólam.
- Nincs messze London.Simán eljövök hozzád busszal. Ne rinyálj! - adtam neki egy rövid mosolyt.
- De ígérd meg! - rakta fel a mutató úját.
- Letöröm. - fenyegettem meg. - Megígérem.
- Rendben. - ölelt meg.
- Nem megyünk el kicsit táncolni? Szükségem van rá. - kérdeztem meg.
- Mehetünk. - kelt fel.

Fel vettem a sporttáskámat majd indultunk a szokásos táncterembe.Szótlanul lépkedtük egymás mellett.
Tudta Luna,hogy ilyenkor nem érdemes hozzám szólni. Ezt bírtam benne mindig.

Megérkeztünk a fehér épülethez amit már olyan régóta ismerek és imádom.Mikor  beérkeztünk már két-három emberrel le is pacsiztunk.Legfőképpen az embereket imádom itt,mert mindannyian a tánc miatt élünk.

Most az egyik legjobb táncossal  Brandonnal táncolok az egyik legjobb. Ő is a vezér. Készülünk a nagy versenyre amit minden hónapban megszerveznek és a város legjobbjai küzdenek.Itt nagyon oda kell tenned magad,ha nyerni akarsz.

- Jó voltál kislány. - jött lihegve oda hozzám,hogy lepacsizzunk.Ez nálunk ilyen hagyomány féle.
- Részvétem a mamád miatt.Szólj ha akármiben segíthetünk! - nyomta ki belőlem a szuszt.
- Köszi.Nagyon hálás vagyok nektek. - szorítottam vissza.
- Csoportos ölelés! - kiabálta valaki és mindenki körénk jött és csoportos ölelést tartottunk.
- Oké.Már jól vagyok! - kiabáltam ki. Eloszlott a tömeg.

Lunának el kellett mennie,de orromra kötötte,hogy mindenképpen meglátogat.
Ezért egyedül mentem haza.Haza érve már nem töltötte meg semmi melegség a szívemet.Már megszokásból kiabáltam fel,hogy "megjöttem",de miután nem jött válasz leültem a nappaliba és elszívtam egy cigarettát majd álomba merültem.

Arra kellek,hogy szédülök és forog velem a világ,émelygek is. - Francba. - kiabáltam fel.
Elfelejtettem az inzulint beadni és enni.Miután beadtam és ettem már jobban voltam,de még nem az igazi.A nap többi részét avval töltöttem,hogy cigiztem és tévéztem.Dolgozni se mentem el.Szerintem már régen kirúgtak mivel elég seggfej főnököm van,de nem is bánom hiszen utálom azt a munkát.


Temetés napja*

Patricia sokszor hívott fel és Luna is rengetegszer volt nálam és persze a tánc ami feltöltött és már kezdi ki tölteni a tátongó űrt ami szívemben van.

Elérkezett az a nap ami lezárja az életem egyik fejezetét.
Mindenki feketébe van öltözve hiszen a nagyit mindenki ismerte és szerette akkora szíve volt,hogy abba az egész világ bele férhetett volna.Erre a napra én is feketébe öltöztem.
Megígértem a nagyinak,hogy egy könnycseppet sem ejtek.Erőss leszek,hiszen nem halt meg.Itt van velem.
Patricia meg hívott a torra,de elutasítottam.Egyedül akarok róla megemlékezni és eltemetni.
Temetés közben felfigyeltem Patricia népes családjára is.Azok aki itt vannak egy részét nem is ismerem hiszen nem az igazi rokonaim.
Miután vége lett a temetésnek a tömeg elvegyült. Közelebb mentem a sírhoz és leguggoltam mellé majd egy apró puszit leheltem a márvány sírköre amit kísérte egy könnycsepp.
Elő vettem egy száll cigarettát majd lassan elszívtam,hogy a nikotin minden egyes porcikámba el jusson.
Patricia sírva omlott a sír felé és a nagyi nevét kiabálta.Közelebb mentem hozzá és szorosan átöleltem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése