2013. április 13., szombat

Szünet!

Szünet!

Sajnálom,de két blogom van ezért most jobban a másikkal foglalkozom,de nem jelenti azt,hogy bezárom a blogot csak szünetel egy kicsit. Max. 1 hónap . Nem több, nem kevesebb.

Sajnálom!! De addig is olvassátok  ezt a blogomat. katt* :)



2013. március 24., vasárnap

7.Érzelmek/Luna meglepetése (part2)

Kellemes olvasást!! :)


Majd beléptünk a táncterem ajtaján.

Rögtön megakadt a szemem a nem oda illő személyen.


Messziről kitalálom,hogy ő Luna barátja.Őt vonzzák az  ilyen irritáló emberek.
Luna rögtön oda szaladt hozzá és egy csókban forrtak össze.Mióta lettem ilyen nagy költő.
- Csövi Loren!! Már azt hittük,hogy elhagytál minket. - szorított meg Brandon.
- Látom már próbáltatok bepótolni. - értettem a fickó felé aki épp Luna szájába matatott.
- Loren!! Nem pótoltunk be mi semmit,de a srác nagyon tudd! - áradozott róla.
- Gyere! - húzott el Luna. - Hadd mutassalak be Gregnek.
Húú,de örülök neki.
- Helló Loren! Már sokat hallottam rólad. - nyújtja a kezét,de lehet káprázik a szemem vagy valami más,de megnyalta a száját. - Szia. - fogadtam el. - Örülök neki. - zártam le a témát és leültem egy padra.
- Kezdjük!! - kérdezte Brandon. Már vigyorogva álltam fel és mentem volna középre a vezető szerephez ha a helyemet el nem foglalja Greg!?  - Én hova álljak? - lepődök meg.Rá nézek Lunára aki a padlóra szegezte figyelmét csak ne,hogy szemembe nézzen. - Nézd oda. - mutatott Greg az "utolsó" helyre. Nem akartam szemét tapló lenni majd a végén! Oda álltam az utolsó helyre.
Egész végig pocsékul táncoltam csak arra figyeltem,hogy Gregben hibát találjak ezért én is hibáztam.

Fáradtan zuhantam le a padlóra. Mellettem hirtelen ott termett Brandon. - Mégis mikor akaratátok nekem elmondani,hogy le lettem cserélve? - kértem számon.
- Sajnálom Loren,de annyira jó,hogy nem hagyhattam,hogy ne ő legyen a vezető táncos. - Oké!Akkor viszont én mondok egy meghökkentő dolgot. Kiszállok! Én rám ne számítsatok ha így hátba támadtatok. - keltem fel a padlóról. - Viszlát.
Fel vettem a táskámat a vállamra majd indultam ki,de jött utánam Luna. - Loren várj!! - kiabált utánam.
- Mit akarsz? - fordultam meg.
- Tudod én nagyon sajnálom! - hajtotta le a fejét.
- Nincs mit sajnálnod! Végre megtudtam milyen az igazi énetek! Simán hátba támadtok és kidobtok. - vettem elő egy cigarettát. - Legyetek  boldogok! - hagytam ott.
Még annyit hallottam,hogy zokog.Nagyon sajnálom,de ő vívta ki ezt. Ennyi!

Csendesen sétáltam cigarettával a kezemben egy  közeli utcán amikor Greg megjelenik.
- Mit akarsz? - kérdezem durván.
- Csak jöttem jobban megismerni téged cica. - közeledett az arcomhoz.
Körbe fogta a derekamat ezáltal a mellhasunk összeért. A lehelete erősen cigaretta szagú volt ami minél inkább taszított magától.
- Nem érdekelsz! - löktem el magamtól ami jobban beindította.
Erősen rányomta az ajkait az enyémre majd nyelvével befurakodott a számba. Kihasználva a helyzetet nem éppen kedves helyre  rúgtam neki.Össze rogyva kapott a kedves testrészéhez.Kihasználva a helyzetet elszaladtam.
Vissza szaladtam a táncteremhez majd Zayn-t hívtam,hogy jöjjön értem.Bevallom megijedtem tőle.Elég félelmetes szituáció volt.

Zayn szemszöge


Kezdem megkedvelni Lorent. Mondjuk eléggé nehéz vele ki jönni,de olyan hívogató ez egész lénye,hogy ha  férfiasságomon  múlna már simán az ágyamba kötnénk ki.
De nem! Épp,hogy alakulóban van a kapcsolatom Perrievel nem szabad ilyenekre gondolnom.

Megpillantottam Lorent miközben cigarettázott.Nagyon nem szeretem ha cigarettázik egy lány.
Észre vettem,hogy sírt.Össze szorult a szívem,de miért? Hiszen nem is ismerem.Kiszálltam a kocsiból majd siettem felé.Valamilyen oknál fogva ki téptem a kezéből a cigarettát és átöleltem.












Halkan zokogni kezdett. - Mi történt? - suttogtam majd egy puszit leheltem a fejére.
- Nem akarok róla beszélni. - suttogta.
- Gyere! - segítettem neki beülni a kocsiba majd nem haza hanem az egyik házamhoz vittem.
- Zayn! Hova viszel? - kérdezi meg az út felénél.
- Ahol jól fogod érezni magad,és elfelejted minden gondod elfelejted. - kacsintottam. - Én imádok ott lenni!
Nem ellenkezett tovább hanem bekapcsolta a rádiót.
- Mi történt? - kérdeztem meg csendesen.
- Megakartak erőszakolni. - hajtotta le a fejét.Dühös lettem ezért egyre erősebben szorítottam a kormányt.
Pár perc múlva megérkeztünk az egyik kedvenc helyemre Bradford egyik legcsendesebb,legjobb helyére.

2013. március 11., hétfő

6.Érzelmek/Luna meglepetése (part1)

Hali!!! :) Nagyon nagyon sokat késtem,de  most itt vagyok és már sűrűbben hozok részeket! Ígérem! :)
Nem is beszélek annyit.Tessék értékelni!! Itt a második blogomnak az első része:). katt

Kellemes olvasást!!! :) x


Lezuhanyoztam majd pizsomában az erkélyre kiültem egy száll cigi kíséretével.

Másnap*

Mindig is  szerettem sokáig aludni,de most valamiért hamar ki ment az álom a szememből és csak az üres falat bámultam.Gondolatok hada cikázott a fejembe.
Miután sikerült fel kelnem vissza tért a rosszullét.Szédültem és vert a víz.
Két kezemmel megtámaszkodtam majd felhúztam magam az ágyon.Próbáltam szabályozni a légzésem,de nem sikerült.Hevesen ziháltam már ettől a pár mozdulattól is.Remegtem.
Letöröltem az izzadságcseppek majd ki botorkáltam a mosdóba ahol a csapból ittam.A csap szélére támaszkodtam.
Zaynel egy fürdőszobánk volt amin osztozkodni kellett.Persze neki pont akkor kell menni vécére amikor épp én vagyok.
- Héé!Minden rendben? - jött be a fürdőbe.
- Per.. - nem bírtam befejezni,mert összeestem,de Zayn pont elkapott.Felkapott majd bevitt egy szobába,lerakott az ágyra ami gondolom az övé lehetett,mert egy ismerős bútor sem volt benne.

- Minden oké csak kicsit megszédültem. - keltem fel.
Kicsit meginogtam,de miután vissza nyertem az egyensúlyom magabiztosan vettem az irányt az ajtó felé,ha Zayn vissza nem ránt.Mellkasunk összeért.A mentolos leheletét éreztem az arcomon.
- Mi a baj? - kérdezi suttogva.
- Csak megszédültem.Ennyi!Nem nagy ügy. - szabadultam ki a szorításából majd ki sétáltam a szobából.

Olyan furcsa az egész szituáció,mert tudom,hogy csak játszik velem.Még az első csókomon sem vagyok túl.
Nem szeretek érzelmekről beszélgetni.Ezek mindig is távol álltak tőlem.
A szobámba vettem az irányt ahol felöltöztem.

Hajamat laza kontyba fogtam majd lementem a nappaliba.
- Jó reggelt Loren! - köszönt mosolyogva Yaser. - Hogy aludtál?
- Neked is. - halvány mosolyt erőltettem magamra. - Jól. Patricia? - kérdeztem meg.
- Konyhában. - mutatott  arra.

Megpillantottam Patriciát miközben mosogat.
Neki dőlve az ajtófélfának onnan néztem amit csinál.
- Áá.Szia! - köszöntött mosolygósan.
- Szia.Nekem muszáj lenne elmennem Bradfordba. Elmehetek? - kérdeztem meg.
- Persze. De egy feltétellel! Ha Zayn elvihet! Elég veszélyes egy hely.
- Felőlem. - nagyon nem akarom,hogy ő vigyen el!
-ZAYN!! - kiabálta el magát Patricia. - Amúgy miért akarsz oda menni? -
- Fontos dolgom van amit el kell intéznem. - zártam le ennyivel a témát.


Zayn már lent is volt.Felkapta a kocsi kulcsokat majd intet,hogy menjek utána.
Zsebre dugott kézzel mentem utána.
- Hova szállítsalak? - kérdezte nem éppen kedvesen.
Még mindig a reggeli incidens a baja,hogy durván ott hagytam,de egyszerűen nem tudok mit kezdeni a helyzettel.Így járt!
- Elég ha a belvárosba kiraksz.Onnan már tudom hova megyek. - fonom keresztbe a karomat a mellem alatt,elfordítom a fejem.

Út felénél megszólal.
- Sajnálom amit Waliyha mondott.Tudod elég féltékeny tudd lenni,de ha nem féltékeny akkor nagyon aranyos tudd lenni.
- Nincs mit sajnálnod.Nem zavar.  - hazudtam a szemébe,mert igen is zavar.

- Rendben. - sóhajtott egyet majd az utat figyelte.

Zayn lerakott ahol mondtam neki,de ide adta a telefonszámát,hogy hívjam fel ha kész vagyok,mert van pár elintézni valója.

- Loreeeeeeeeeeen!! - hallom meg a nevemet.Hátra pillantok ahol meglátom Lunát.
Halvány mosoly jelenik meg az arcomon Lunát látva.Még magnak se merem bevallani,de egy igazi barátot találtam meg benne.
- Hogy vagy? - szaladt oda hozzám.
- Megvagyok. - vettem elő egy cigit.Mindig tánc előtt egy szállal elszívok. - És te?
- Én iss. - vigyorgott,mint egy vadalma.
- Mi történt,hogy ilyen jó kedved van? - kérdeztem meg.
- Össze jöttem egy fiúval. - harapott bele az alsó ajkába.
- Kinek volt hozzád idegzete? - kötöttem belé.
- Szemét. - bökött vállba mire el nevettem magam.Ő meg pufogott,de ott bujkált a mosoly a szája sarkában.
- Ki a szerencsés? - kérdeztem rá.
- Hááát...jött egy új táncos és elhívott randira és utána meg megkérdezte leszek e a barátnője és igent mondtam és...NAA ennyi! - pirulgatott.
- Haha. - ennyi jött csak ki.
Már kíváncsi vagyok az alakra.
Majd beléptünk a táncterem ajtaján.

Helyzetjelentés !

Hali!! :)

Rettentően sajnálom amiért ennyit késtem,de nyitottam egy új blogot ami miatt egy kicsit itt lemaradtam,de a rész már majdnem kész és ezen a héten fenn lesz! ;)
Addig is itt az új blogom nézzetek be! : katt;)


*-*

2013. február 25., hétfő

05.Velem senki sem szórakozhat!

Halii!! :)
Nagyon örülök az első feliratkozómnak  Rékának! :) Feldobtad a napomat!! :) Remélem nem okozok csalódást. 
Nem is beszélek annyit!
 Kellemes olvasást!! :)) xx





 - Hát persze!Gyere menjünk be! Meg akarom már én is ismerni azt a Lorent. - húztam föl magammal majd beléptünk a bejárati ajtón.

Amint beléptünk rögtön megcsapott a finom illat amit leírni lehetetlen.
Waliyha eltűnt mellőlem.Étkezőbe vettem az irányt.Amint beléptem az étkezőbe a szememmel a lányt kerestem.
- Zayn!! - ugrott a nyakamba Safaa és anya. - Nekem is nagyon hiányoztatok. - adtam nekik egy-egy puszit.
Megpillantottam a lányt. Göndör,szőke hajkoronája omlott a vállára.Fekete szeme csillogott.
Fel kelt a székről így belátást kaptam az alakjáról.Majd vészesen közeledett felém.Megéreztem a kellemes illatát.
- Helló!Loren vagyok. - nyújtotta felém a kezét amit kicsit furcsállottam.
- Z-zayn. - fogadtam el.Egy halvány vérszegény mosolyt küldött felém.Majd vissza ült a helyére.
Kiszáradt ajkamat megnyaltam majd én is helyet foglaltam az asztalnál.
- Remélem jól kifogtok jönni. - mosolygott anya majd megfogta az asztalon lévő kezemet. - Én is.
A vacsora többi részében anya egy csomó kérdéssel elhalmozott.Próbálta  Lorent is  bevonni,de nem volt valami bőbeszédű.
Miután vacsoráztunk anyával a konyhába maradtuk és beszélgettünk Waliyháról.

- Tudtad,hogy Waliyha féltékeny Lorenre? - dőltem neki lazán a pultnak közben néztem ahogy anya mosogat.
- Persze.- bólintott egyet miközben egy kósza tincset a füle mögé tűrt. - Már vitánk is volt emiatt. - sóhajtott egyet.
Meglepődtem.Hiszen még sosem vitatkozott Waliyha és anya.Mindig megértették egymást.
- Mi történt? - kérdeztem rá.
- Szemébe mondta Lorennek,hogy miért furakodott be hozzánk és,hogy csak egy kolonc a nyakunkon. 
- És mit válaszolt rá Loren? 
- Semmit. - nézett rám anya.


Loren szemszöge


Visszaemlékezés :

- Te meg ki vagy? - kérdezte nagyképűen egy lány aki gondolom Waliyha lehetett már Patricia mesélt róla.

- Waliyha! - szólt rá erőteljesebben Patricia. - Hagyd! - szólítottam le Patriciát.
- Nem anya! Ő nekünk senkink!Csak egy élősködő a nyakunkon.Mit fognak hozzá szólni a rajongók? Ha ez kiderül,hogy egy csövest fogadtunk be? - szavai késként hasítottak belém.Legszívesebben elsírtam volna magam,de legbelül tudtam,hogy igaza van és persze bekövetkezett az a dolog amitől a legjobban féltem,hogy utálni fognak.Nem szóltam vissza csak csendben tűrtem. Pedig legszívesebben már szanaszét vertem volna,de nem teszem meg mert az erőszak nem old meg semmit.Erős falakat állítottam magam köre amik ezektől a sérülésektől még erősebbek lesznek és a végén feladja az a személy aki bánt.Úgy történt ahogy elterveztem. Waliyha gyenge. Sírva elszaladt. Patricia megsemmisülten állt mellettem. - Sajnálom. - mondta meggyötörten.


Nem haragszom Waliyhára amiért ezeket vágta a fejemhez mert teljes mértékben igaza van.
Betöltöm a tizennyolcat vissza megyek Bradforba és élem tovább az életem.

Kopogtak. - Patricia vagyok.Bejöhetek?
- Persze. - ültem fel az ágyon.
- Hoztam az inzulint és ha van kedved egy kicsit beszélgetni. - rakta le az asztalra az inzulint majd leült mellém.
- Honnan tudtad?
- Nagyi mindent leírt szóról-szóra. El ne felejtsd be adni. - figyelmeztetett.
- Nem lenne baj,ha holnap bepótolnánk a beszélgetést? Kicsit fáradt vagyok. - hajtottam le a fejem már hiányzott a nikotin.
-  Dehogy baj! Pihenj le nyugodtan.Akkor megyek.Jó éjszakát! - adott egy puszit a homlokomra. - Neked is.

Vártam pár percet majd ki osontam a ház elé lévő kis padra leültem.Elő vettem egy száll cigarettát majd lassan elszívtam.Már úgy hiányzott ez az érzés.Amint kifújom a füstöt érzem,hogy a teher a vállamról eltűnik.
Persze nem tart örökké semmi,mint ahogy ez sem.
Elnyomtam csikket majd osontam vissza a szobámba. Már bent voltam a nappaliba amikor  neki ütköztem valakinek/valaminek.Az ütközés közben elvesztettem az egyensúlyomat és a földre érkeztem fenékkel.
- Bocsi. - nyújtotta a kezét amit elfogadtam. Leporoltam a fenekemet majd felemeltem a tekintetemet az arcára.Nyeltem egyet ahogyan a barna csillogó szemeimbe néztem ami csillogott.
Csillogott? Mióta lettem én ilyen nagy költő és mióta érdekel engem a szeme?
- Minden rendben van? Hahó. - legyezgette a kezét a fejem előtt.
Megráztam a fejemet. -  Ja. - önelégült vigyor jelent meg az arcán.Felhúztam a szemöldökömet. - Mi van? - kérdeztem durván.
- Ááá semmi. - lett nagyobb az önelégült vigyora. - Chö. Már nem is csillog a szeme. - szakítottam meg a szemkontaktust.
- Szóval csillog a szemem?! - villantotta a fehér mosolyát majd elindult a konyha felé.
- Mi? Nem! - indultam utána.
- Pedig te mondtad. - vette elő a hűtőből tejet majd egy poharat a szekrényből,de az önelégült mosolya még ott volt az arcán.
Eddig észre se vettem,hogy csak egy száll melegítőnadrágban van. Rá látást kaptam a kockás,kreol színű hasára és az izmos vállaira.
Most lehet,hogy el kéne ájulnom tőle,de ha az önelégült borostás arcára figyelek az agypumpám fel megy az egekbe a fejem vörösödni kezdd a dühtől. Egy nagy levegőt vettem majd kifújtam,de hirtelen előttem termet Zayn és sikerült telibe találni.
- Hmm.Cigizel? Nem mondták még,hogy káros a dohányzás? Főleg ilyen gyönyörűségnek. - utolsó mondatnál már éreztem a leheletét az arcomon. Szemeim nagyra nyíltak a tettei látván,de nem inogtam meg.
Lehunytam a szememet majd mély levegőt vettem.Zayn kuncogott egyet majd a pohár tejjel együtt elindult ki a konyhából. - Jó éjszakát! - intett egyet.
Az öklömet összeszorítottam.Nem mondtam semmit neki sőt meg sem fordultam.
- Velem nem szórakozhatsz Zayn Malik! - mondtam utána.Eddig azt hittem,hogy ő lesz az egyetlen akivel ki fogok jönni,de rá kellett most,hogy jöjjek,hogy semmi sem az aminek látszik.
Pár percig meredtem magam elé majd miután össze szedtem magam fel mentem a szobámba.

Lezuhanyoztam majd pizsomában az erkélyre kiültem egy száll cigi kíséretével.

2013. február 22., péntek

04."Új" család

Hali!!!!Kicsit megkésve,de itt a 4.réész!!!!!!! Még mindig imádlak benneteket!! :)
Kellemes olvasást! :) Ha itt jártál írj nyugodtan. ;) xx




Patricia sírva omlott a sír felé és a nagyi nevét kiabálta.Közelebb mentem hozzá és szorosan átöleltem.

A temetés óta már egy hét telt el.Patriciával sokkal jobb a kapcsolatunk,de még nem bízom benne.
A mai napra beszéltük meg a költözést,de ramatyul érzem magam.Erős köhögő görcsök jönnek rám és szorít a mellkasom, a cukrom az egekben,de már be vettem egy fájdalom csillapítót amitől egy fokkal jobban érzem magam.
Lunától és a többiektől nem köszöntem el,hiszen a versenyre készülnünk kell ezért sokszor fogom őket meglátogatni amúgy is a mai világban mindent meg lehet oldani.
Persze Luna órákig zaklatott telefonon.

Miután átöltöztem még utoljára körbe mentem a házon és megjegyeztem minden apró kis részletet.

Majd hanyagul neki dőlve a lakóház kerítésének a cuccaimmal együtt egy cigarettával számban vártam Patriciát,hogy magával vigyen.
Hazudnék,ha azt mondanám nem vagyok ideges. Patricia szerint mindenki barátságos és várnak,de nem hiszek neki.Ki örülne egy idegennek a saját megszokott környezetében.

Én nem.
Be hajtott az utcába egy fekete sötétített ablakú kocsi.Még egy utolsót szívtam a cigiből majd elnyomtam a csikket.Addigra a kocsi már mellettem állt. 

- Szia Loren! - szállt ki a kocsiból Patricia. Beraktam a kocsiba a cuccokat majd beültem az anyós ülésre. - Két óra hossza.Addig valahogy foglald le magad. - küldött felém egy mosolyt.
Elő vettem a telefonomat majd a fülhallgatót és egész úton Lana Del Rey-t hallgattam közben az utat figyeltem.Az elsuhanó házakat,az utcán lévő embereket.


2 óra múlva*


Megérkeztünk egy nagy fehér házhoz ami láttán az állam a padlót súrolta.Még ekkora házban nem,hogy voltam hanem még nem is láttam.

- A többiek bent vannak.Menj előre! - küldött előre Patricia.
Felkaptam a fekete táskámat majd vettem egy nagy levegőt és beléptem a nagy ház ajtaján.
Patricia a hátam mögött jött utánam. - Megérkeztünk! - kiabálta el magát Patricia.
- Végre! - hallottam egy férfi hangot.Majd egy barna hajú kicsi kislány szaladt oda hozzám. - Safaa vagyok - ölelte át a lábamat,mert csak az érte el.  Nem vagyok szívtelen ezért viszonoztam az ölelését. - Szia Safaa,én Loren vagyok - mosolyogtam rá kedvesen. - Szia Loren! - mosolygott rám a férfi aki gondolom a férje lehet Patriciának.
- Szólíts Yasernek!Remélem jól fogod magad érezni nálunk. - mosolygott rám Yaser. - Köszönöm. - mondtam neki.
 - Látom már meg is ismertétek egymást - mosolygott Patricia. - Tudod Safaa,Loren itt fog nálunk lakni - guggolt le mellé Patricia.Safaa csak mosolygott egyet majd elszaladt. - Nem soká haza érnek a többiek.Addig megmutatom hol lesz a szobád - indult el Patricia,én meg követem.
Felcsillant a szemem amint megláttam a szobámat. - Ez az enyém? - húztam végig a kezem az asztalon. - Igen - dőlt neki a falnak Patricia. - Húú. Köszönöm - ültem le az ágyra amiről vissza pattantam.

-Megyek vacsorát készíteni,addig pakolj ki.Ha bármire szükséged van a konyhába megtalálsz - kacsintott. - Rendben. - küldtem felé egy mosolyt.
Próbáltam otthonosan berendezkedni hiszen egy jó darabig itt leszek.





Zayn szemszöge


A turné előtt egy hosszú szünetet kaptunk amit én a családommal akarok együtt töltetni.
A nagyi temetése óta nem láttam őket.Na,és persze az új lakót aki hozzánk költözik.
- Mind gondolkodsz? - billentett ki Harry.
- Tudod arról a lányról aki hozzánk fog költözni? - figyeltem rá.
- Ha jó csaj lesz akkor számíthatsz a látogatásunkra - vigyorgott perverzül Harry.
- Majd Yaser le fog ütni - nevetett rajta Liam.
- Majd elfutok - ült le a kanapéra.
Erre a kijelentésére mindenki nevetni kezdett.
- Srácok! - hallottuk meg Paul hangját. - Már mehettek is. Jó pihenést! Majd hívlak benneteket - jött oda hozzánk. - Aztán semmi botrány ne halljak felőletek!
- Nem olyan családból származunk! - vigyorogtunk össze a srácokkal.
- Akkor sziasztok ! - köszönt el.
- Csááó! - köszöntünk egyszerre.
Még beszélgettünk egy darabig a srácokkal majd elköszöntünk és mindenki ment a maga dolgára.
Már nagyon hiányoztak mindannyian,de megvallva az igazat már szúrja az oldalamat a kíváncsiság,a lány aki jött hozzánk.
Út közben dúdolgattam a rádióval együtt.
Leparkoltam a szokásos házhoz majd már megszokottan ki vettem a nagy sporttáskát és lazán becsuktam a kocsiajtót.
Kint megpillantottam egy padon Waliyhát,miközben sírt.Közelebb mentem hozzá majd a könnyeit letöröltem. - Mi történt? - ültem le mellé.
- Loren. Ki túr.Anya mindig vele foglalkozik. - törölte meg a szemét. - Utálom Lorent!!
- Jajj húgi. - öleltem magamhoz. - Ne legyél féltékeny!Anya szeret téged!
- Biztos? - szipogott.
 - Hát persze!Gyere menjünk be! Meg akarom már én is ismerni azt a Lorent.- húztam föl magammal majd beléptünk a bejárati ajtón.

to be continued..


Láttátok már a fiúk új klippjét? ;)



2013. február 16., szombat

03.Cry

 Sziaaasztook!!!
Imádlak   benneteket !!! :)
Kellemes olvasást!! xx



- Elfogom vinni magammal!


A vér megfagyott bennem. - Akkor maga az aki a levélben van? -
- Igen. Loren? Ő nincs itthon? - mosolygott rám kedvesen,de a szeme sarkában láttam,hogy nem az az igazi őszinte mosoly.
- De itthon van.Esetleg nem jössz be? - kérdeztem meg.
- De. - nyitottam ki neki az ajtót majd be vezettem a nappaliba. - Loren? - kérdezte meg.
- Alszik.Tudod nagyon megviselte,hogy elvesztette a mamáját. - hajtottam le a fejem.
- Elég félelmetes egy környék. - vette jobban szemügyre a szobát. - Londonba minden más lesz majd. - nézett a szemembe. - Mellesleg te ki vagy? - kérdezte meg.
- Luna. - suttogtam. - Elnézést,de hol lesz más?
- Londonban. - mosolygott.
- Mikor viszi el?
- Ha minden igaz holnap!
- Értem. - mondtam halkan.
Csendben ültünk a nappaliba és csak az óra kattogását lehetett hallani.


Loren szemszöge


Fáradtan és erős fejfájással keltem fel.Megtöröltem a szememet és azt vártam,hogy történjen valami.A nap meleg sugarai az arcomat melegítették miközben fújtam kifele a füstöt majd elnyomtam a csikket és ki mentem a nappaliba.Ott egy ismeretlen nő és Luna volt. - Napot! - intettem.Mit sem foglalkozva velük be mentem a konyhába és csináltam egy kávét majd leültem hozzájuk,elő vettem egy száll cigarettát és elszívtam miközben kávéztam.A nő csak nézett,Luna meg csatlakozott hozzám.
- Maga ki? - jött ki belőlem.
- Patricia Brannan. Nevelő anyukád testvére.Én hozzám fogsz költözni.
Vállat vontam majd ki vittem a a mosogatóba a kávéscsészét. - Mikor megyek és hova?
- Hát ha minden jól megy akkor holnap vagy ha még szeretnél itthon lenni akkor a nagyi temetése után. - csordult ki egy könnycsepp a szeméből amit gyorsan le is törölt.
- Akkor a nagyi temetése után,ha nem gond. -mondtam neki amire bólintott egyet.
- Én megyek is.Itt a telefonszámom. - adott át egy cetlit. - Ha bármi kell csak hívj. - kelt fel.Ki kísértettem.
Vissza mentem a nappaliba ahol Luna bágyadt tekintetettel nézett rám. - Bökd ki. - ültem le hanyagul a kanapéra.
- Nem akarom,hogy el menj Londonba. - borult rám.
- Én se,de még nem vagyok nagykorú. - próbáltam magamról levakarni. - LONDONBA? - nyíltak nagyra a szemeim. - Nekem erről mért nem szólt senki?
- Hajj. - szállt le végre rólam.
- Nincs messze London.Simán eljövök hozzád busszal. Ne rinyálj! - adtam neki egy rövid mosolyt.
- De ígérd meg! - rakta fel a mutató úját.
- Letöröm. - fenyegettem meg. - Megígérem.
- Rendben. - ölelt meg.
- Nem megyünk el kicsit táncolni? Szükségem van rá. - kérdeztem meg.
- Mehetünk. - kelt fel.

Fel vettem a sporttáskámat majd indultunk a szokásos táncterembe.Szótlanul lépkedtük egymás mellett.
Tudta Luna,hogy ilyenkor nem érdemes hozzám szólni. Ezt bírtam benne mindig.

Megérkeztünk a fehér épülethez amit már olyan régóta ismerek és imádom.Mikor  beérkeztünk már két-három emberrel le is pacsiztunk.Legfőképpen az embereket imádom itt,mert mindannyian a tánc miatt élünk.

Most az egyik legjobb táncossal  Brandonnal táncolok az egyik legjobb. Ő is a vezér. Készülünk a nagy versenyre amit minden hónapban megszerveznek és a város legjobbjai küzdenek.Itt nagyon oda kell tenned magad,ha nyerni akarsz.

- Jó voltál kislány. - jött lihegve oda hozzám,hogy lepacsizzunk.Ez nálunk ilyen hagyomány féle.
- Részvétem a mamád miatt.Szólj ha akármiben segíthetünk! - nyomta ki belőlem a szuszt.
- Köszi.Nagyon hálás vagyok nektek. - szorítottam vissza.
- Csoportos ölelés! - kiabálta valaki és mindenki körénk jött és csoportos ölelést tartottunk.
- Oké.Már jól vagyok! - kiabáltam ki. Eloszlott a tömeg.

Lunának el kellett mennie,de orromra kötötte,hogy mindenképpen meglátogat.
Ezért egyedül mentem haza.Haza érve már nem töltötte meg semmi melegség a szívemet.Már megszokásból kiabáltam fel,hogy "megjöttem",de miután nem jött válasz leültem a nappaliba és elszívtam egy cigarettát majd álomba merültem.

Arra kellek,hogy szédülök és forog velem a világ,émelygek is. - Francba. - kiabáltam fel.
Elfelejtettem az inzulint beadni és enni.Miután beadtam és ettem már jobban voltam,de még nem az igazi.A nap többi részét avval töltöttem,hogy cigiztem és tévéztem.Dolgozni se mentem el.Szerintem már régen kirúgtak mivel elég seggfej főnököm van,de nem is bánom hiszen utálom azt a munkát.


Temetés napja*

Patricia sokszor hívott fel és Luna is rengetegszer volt nálam és persze a tánc ami feltöltött és már kezdi ki tölteni a tátongó űrt ami szívemben van.

Elérkezett az a nap ami lezárja az életem egyik fejezetét.
Mindenki feketébe van öltözve hiszen a nagyit mindenki ismerte és szerette akkora szíve volt,hogy abba az egész világ bele férhetett volna.Erre a napra én is feketébe öltöztem.
Megígértem a nagyinak,hogy egy könnycseppet sem ejtek.Erőss leszek,hiszen nem halt meg.Itt van velem.
Patricia meg hívott a torra,de elutasítottam.Egyedül akarok róla megemlékezni és eltemetni.
Temetés közben felfigyeltem Patricia népes családjára is.Azok aki itt vannak egy részét nem is ismerem hiszen nem az igazi rokonaim.
Miután vége lett a temetésnek a tömeg elvegyült. Közelebb mentem a sírhoz és leguggoltam mellé majd egy apró puszit leheltem a márvány sírköre amit kísérte egy könnycsepp.
Elő vettem egy száll cigarettát majd lassan elszívtam,hogy a nikotin minden egyes porcikámba el jusson.
Patricia sírva omlott a sír felé és a nagyi nevét kiabálta.Közelebb mentem hozzá és szorosan átöleltem.